Ellenállás

Aki kamaszokkal foglalkozik tudja, hogy egy valamiben biztos lehet: ez pedig, hogy a csoportjában lesznek profi ellenállók. Szeretünk a tapasztalatainkból tanulni, és ezzel a témával sem volt másként. Összefoglaljuk, hogy mit tanultunk a kamaszkori ellenállás kezelésről.

Pszichológusként fontosnak érezzük, hogy időnként szakmai kérdésekben képződjünk, vagy adott esetben tanultabb, tapasztaltabb kollégáktól szupervíziós segítséget kérjünk. Nemrégiben trénereinkkel közösen egy nagyon inspiráló és sok-sok gondolatot előhozó szupervízión vettünk részt, ahol a programjainkon tapasztalható ellenásokról és beavatakozási lehetőségekről beszélgettünk.

Alapvetően egy szemléletváltás szükséges. Az ellenállást ugyanis nem megtörtni kell, hanem megtanulni vele bánni, hogy a mi malmunkra hajtsa a vizet. Hiszen az ellenállás szól valamiről, és ilyenkor érdemes magunkba is nézni, illetve a helyzetet jobban megvizsgálni. Néhány ilyen gondolatot, tanulságot hoztunk most el.

Vissza az alapokhoz

Biztos, hogy pedagógusként ismerős élmény, hogy mennyire másmilyen lehet akár egy évfolyam két osztálya. Más a hangulat, mást váltanak ki belőled, másként kell a tananyagot leadni. Amikor elakadsz egy osztállyal, vagy azt veszed észre, hogy nehéz számodra belépni hozzájuk, érdemes megállni, végiggondolni. Kik ők, hogy vannak, milyen lehet nekik nap mint nap együtt lenni...

Csoporttal dolgozni azért is kihívás, mert az egész az több, mint a részek összege. Tehát nem elég az egyes résztvevőket ismerni, hanem fontos, hogy tudjuk, lássuk az együttes hatásukat, dinamikájukat. Törekednünk kell arra, hogy minél jobban átlássuk a kapcsolati rendszerüket, ismerjük a csoportfejlődési folyamatukat. Így elkerülhető, hogy olyat akarjunk rájuk erőltetni, amelyre még csoportos szinten nem állnak készen.

Nyílt kommunikáció és őszinte kapcsolat

Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy a kamasz korosztály mennyire különösen érzékeny a korrektségre. Keresik és árgus szemekkel figyelik, hogy felnőttként mennyire vagy következetes, kongruens, mennyire vagy hiteles. Hisz ne feletjsük el, ennek megtapasztalása az egyik fejlődési feladatuk is.

Sokszor a felnőtt szerepeink, kívülről jövő elvárásaink mindenféle olyat is ránk kényszerítenek, amivel nem feltétlenül tudunk egyetérteni, és ilyenkor gyakrabban történik a "baj". Ha megérzik, hogy bizonytalan vagy, rossz napod van, nem értesz egyet egy kiadott feladattal, de verbálisan mégis mást kommunikálsz erről, sokkal könnyebben találják meg a teret arra, hogy ellenkezzenek. Ilyenkor célravezetőbb ezt elmondani és az együttműködésüket kérni. Ezzel egyfajta partneri viszonyba kerültök, csoportvezetőként nem magadat megerőszakolva kell erőből megoldanod a helyzetet, hanem közösen túljutni a nehezén. Nyíltan elmondhatod, hogy neked is rosszul esik egy meleg nyári napon bent ülni a teremben, és érzed, hogy milyen nehéz koncentrálni, de haladni kell a tananyaggal. Megkérdezheted ajár, hogy kinek milyen építő jellegű ötlete lenne ennek a helyzetnek a megoldására?

Felelősség átadása

Egy a fentiekhez hasonló kérdés már egészen közel jár a felelősség átadáshoz is. Igazából érdemes olyan helyzeteket teremteni, amiben azt élik meg a kamaszok, hogy ők dönthetnek. Ezt megtehetjük akár egy konkrét választási helyzettel is (konkrét, általad javasolt lehetőségek közül), vagy egy szabadon értelmezhető helyzettel is. A kulcs minden esetben ott van, hogy csoportvezetőként Te döntesz, hogy mit ajánlasz fel, Te adod a keretet és övék a felelősség, és természetesen ők viselik a következményt is.

Erre jó példa, amikor programjainkon a résztvevők készítik a vacsorát. Dönthetnek úgy, hogy inkább együtt vannak, vagy egy kisebb csoport dolgozik a nagy egészért, de akkor sokkal később ülünk asztalhoz, és lesz készen a vacsora, esetleg elmarad egy következő program. Tapasztalataink azt mutatják, hogy sokszor van egy pont, ahol erre ráébrednek, és elkezdnek szervezetten működni. Vagy ha nem, akkor pedig van miről beszélni a kései vacsora mellett, hogy tanuljunk a tapasztalatokból.

Fontos szereplők

Sokszor halljuk azt osztályfőnököktől, hogy kétszemélyes helyzetben mennyire mások egyes diákok. Elmondhatatlanul fontosak ezek a tapasztalások, beszélgetések diáknak, tanárnak egyaránt! Ilyenkor van lehetőség igazán meghallani, elmondani egymásnak nehézségeket, meghívni egy-egy feladatra, együttműködésre, megérteni, hogy ki mit és miért csinál.

Megadni azt a személyes figyelmet, amiből a legtöbbeknek olyan kevés jut. Ha úgy érzed, hogy átcsaptak a hullámok a fejed felett egy csoporttal, érdemes végiggondolni, hogy ki a legellenálóbb, ki a legcsöndesebb, kik azok akikre hallgatnak a többiek, ki tudná előrébb lendíteni a csoportot, és velük egy kicsit többet beszélgetni. Nem is biztos, hogy a kialakult helyzetről kell beszélni, csak meghallgatni, hogy hogy is van ő, vagy mit gondol, érez. A lényeg az értő figyelem és az őszinte kíváncsiság!

Fontos szereplő vagy Te magad is. Ha úgy érzed, hogy a szereped, vagy maga a személyiséged nem enged meg bizonyos helyzeteket, akkor jó megoldás lehet, ha segítséget kérsz. Egy külső személy, legyen akár iskolapszichológus, meghívott előadó, tréner, igazgató, más-más lehetőségekkel, képességekkel rendelkezik. Bátorság kell felismerni a saját határainkat és nyíltan lehet kommunikálni, ha külső segítségre van szükségünk. Nem kell senkinek sem mindenhez értenie! Nyugodtan Te is átadhatod időnként a felelősséget!

Ha pedig szeretnél kicsit bővebben olvasni a csoportalakulás folyamatáról, vagy egy konkrét példát látni, hogy miként adható át a felelősség a szabályalkotásnál, úgy hogy közben Te tartotod a kereteket, akkor olvasd el ezt a korábbi cikkünket.