A szombat hajnali buszbaleset az egész országot döbbenettel, és mérhetetlen fájdalommal érintette. Holnap minden iskolában biztosan szó lesz róla, ezért szeretnénk megosztani egy szakmailag hiteles anyagot, illetve ezt kiegészítettük néhány saját tapasztalatból származó gondolattal. Mindez segítség lehet, ha nem is feldolgoztatni a gyászt, de legalább pedagógusként megtenni egy lépést ennek érdekében.

Nemcsak mi felnőttek, de a diákok is érthetetlenül állnak a tragédia előtt.

A közvetlenül érintettek mellé hamar megérkezett a szakszerű segítség: a krízisintervenciós munka kifejezetten azt szolgálja, hogy a lehető leghamarabb pszichés támogatást is kapjanak az érintettek, és el tudják viselni a veszteséget. Már itthon, Magyarországon is szervezik, hogy terápiás megsegítésben részesülhessen minden érintett. Azonban fontos kellő figyelemmel fordulnunk azok felé a diákok felé is, akik közvetlenül nem érintettek - hiszen érthető módon mélyen foglalkoztatja őket ez a tragédia, és igényük van rá, hogy őszintén beszélgethessenek a történtekről. Január 23-át, azaz a holnapi hétfői napot a kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította, így az iskolákban mindenhol megemlékezést fognak tartani.

Két pszichológus szakember, Kiss Kinga (klinikai gyermekszakpszichológus) és Révész Renáta Liliána (pszichológus, gyásztanácsadó) egy szakmailag hiteles segédletet állítottak össze a tanároknak, amely támaszként szolgálhat a tanórai, diákokkal folytatott beszélgetésekhez. Ezt a szerzők engedélyével adjuk közre, letölthető formátumban. Nagyon jó ötleteket, segédletet tartalmaz.


 

Saját tapasztalataink alapján az alábbiakban összefoglaltunk néhány gondolatot, amely a felkészülést segítheti.

Többször voltunk jelen, amikor egy adott csoporthoz közvetlen vagy közvetett módon elérkezett egy nehéz, krízist jelentő helyzet. Amikor egy ilyen témájú foglalkozásra előkészülünk nekünk magunknak is érdemes végiggondolni néhány dolgot, hiszen a diákoknak egy olyan érzelmileg biztonságot jelentő közeget szükséges biztosítanunk, amelyben ők is fel merik tenni kérdéseiket, meg tudják osztani gondolataikat, szorongásaikat. Hiszen valójában ez a legfontosabb célja egy ilyen feldolgozó beszélgetésnek:

Megosztjuk azt a terhet egymással, ami mindenkit érint, mindenkit foglalkoztat, hogy együtt könnyebb legyen elviselni, hogy érezhessük, nem vagyunk egyedül gondolatainkkal.

Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy csoportvezetőként mi is szembenézzünk a saját érzéseinkkel: elképzelhető, hogy a korábbi veszteségélményeink elevenednek fel, vagy szorongásaink erősödnek fel. Ez azért is fontos, mert a diákok is hasonló folyamaton mennek át, és a közös beszélgetés során akár ezek is kifejeződhetnek. Nem kell megijedni a sírástól, vagy a túlzott befele fordulástól, szótlanságtól, hanem érdemes odafigyelni az egyéni igényekre.

Ahogy egy felnőttben felmerül, hogy "akár az én gyerekem is lehetett volna", úgy egy diákban is megfogalmazódhat a "velem is megtörténhettett volna" gondolat. Fontos ennek a szorongásnak a kimondása és átkeretezése, ahogy ezt a pszichológus kollégák is javasolják a tematikában - ez az ami emlékeztet minket az élet fontosságára.

Fontos, hogy a felkészülésünk során arra is figyeljünk, hogy hiteles információk birtokába kerüljünk! Sokszor ugyanis az információáradat, a sok felületes hír félreértésekhez és összekuszálódott gondolatokhoz vezet. Érdemes először is ezeket tisztázni a gyerekekkel. Ennek mentén pedig már be is tudjuk őket vonni, hogy ki mikor és honnan tudta meg, milyen érzéseket váltott ki belőle...

Végül, de nem utolsó sorban szükséges felmérünk, hogy képesek vagyunk-e rá. Ki tudunk-e állni és hitelesen beszélgetést kezdeményezni, vagyunk-e ilyen kapcsolatba a diákjainkkal, meg tudnak-e nyílni nekünk, és képesek leszünk-e kezelni az érzelmeket. Mert ha ezek közül hiányzik, akkor inkább kérjünk mi is segítséget kollégától, iskolapszichológustól, a pedagógiai szakszolgálat munkatársaitól, akik levezetik ezt a beszélgetést velünk együtt, vagy helyettünk. Mindenkinek erő és bátorság kell az ilyen beszélgetésekhez, viszont fontos tudni, hogy van az a helyzet, amikor érdemes segítséget kérni ehhez. Arra is fel kell készülni, hogy ez sokszor nem egy 45 perces óra alatt történik meg, hanem akár még hetekkel később is kérdezhetnek, mesélhetnek a diákok, szükséges, hogy akkor is ott legyünk nekik.