Úgy gondoltuk, hogy egy rövid és reméljük könnyen érthető bejegyzést írunk arról, hogy milyen elméletek húzódnak a programjaink hátterében. Avagy a gyakran ismételt kérdések menüpont helyett álljon itt ez a poszt.
Az élménypedagógiáról, tapasztalati tanulásról egyre többet hallani.
Már a hétköznapjainkban is használjuk a komfort zóna, pánik zóna kifejezéseket, és szinte egyértelműnek látjuk, hogy a kihívások által tudunk fejlődni. De ezekről a fogalmakról részletesebben egy következő posztban olvashattok majd.
Elöljáróban annyi, hogy abból az alaptételből indulunk ki, hogy az élményből tudás szerezhető. Egy élmény önmagában is személyiségfejlesztő és csapatépítő hatású lehet. De mi itt nem állunk meg, hiszen az élményt követő tudatosítás, feldolgozás, a tapasztalatok levonása, valamint a visszajelzések révén az élmények fejlesztő hatása fokozódik, és a mindennapokban alkalmazható tudás, önismeret szerezhető. Gondoljunk csak arra, hogy egy közösen átélt matekóra még nem hozza meg a kellő tudást, kell utána az elmélyülés, megértés és végül a gyakorlás.
Miért kell az előkészítő szakasz?
Ahhoz, hogy olyan élményeket nyújtsunk, amelyek az adott csoportnak kihívást is jelentenek fontos, hogy előzetesen megismerjük őket, a szükségleteiket, ezért tartjuk nagyon fontosnak az alapos felmérő szakaszt. Azt valljuk, hogy az osztály és a pedagógusok egy rendszert képeznek, így a teljes képhez a rendszer minden tagját figyelembe kell venni, ismerni kell, illetve a nagyobb változások eléréséhez is több ponton (és sokszor a tanárok szintjén) is szükség lehet a változtatásra. Ennek érdekében az osztályfőnökkel interjút készítünk, hogy az ő szemüvegén keresztül megismerhessük a csoportot és a tagjait amely a kiindulási alapot nyújtja a nehézségek azonosításához, és a program megtervezéséhez.
A gyerekekkel a kapcsolatot egy levél és egy kérdőív segítségével vesszük fel. A kérdőív egy szociometriai felmérést és olyan kérdéseket tartalmaz, amellyel a diáknak lehetősége van elmondani, milyennek látja az osztályát és saját magát a közösségben. Ez nekünk segít abban, hogy egy többrétű képet kapjunk a közösségről, a diákoknál pedig elősegíti a bevonódást az, hogy a véleményüket kérdezzük - és őszintén kíváncsiak vagyunk.
Sokszor tették már fel nekünk a kérdést, hogy miért nem vállalunk el 13 évnél fiatalabb diákokkal való munkát.
Az élményeket a legtöbb esetben feldolgozó beszélgetések követnek, amelyben a résztvevőket a megélt élményeik által a szerepeikről, nehézségeikről, stratégiáikról kérdezzük. Az erről való gondolkodáshoz úgynevezett önreflexióra van szükség, tehát arra, hogy az egyén saját magáról semlegesen tudjon gondolkozni, képes legyen kívülről rálátni a viselkedésére, felülvizsgálni a döntéseit. Ez a képessége különböző mértékben van meg az embereknek, gyakorlással fejleszthető - és jellemzően kamasz korra alakul ki. Így a 13 évnél fiatalabb gyerekekkel tapasztalataink alapján sokkal korlátozottabban alkalmazható ez a módszer.
Helyszínnek mindig valamilyen természet közeli helyet választunk.
Ennek a döntésnek több oka is van. Az egyik, hogy az osztálytermi közegből való kiszakadás, és így egy új fajta környezet új helyzeteket, új témákat hoz elő, nem pedig a már megszokott, és kialakult helyzeteket, viselkedéseket erősíti. Másrészt fontosnak tartjuk, hogy - főleg a városi iskolák esetében - a résztvevők friss, tiszta levegőn tölthessék el a szabadidejüket. Harmadrészt pedig különböző kutatások (pl. Denise Mitten kutatásai) azt támasztják alá, hogy a természetnek önmagában gyógyító ereje van, és jótékony hatással van az emberi szervezetre, és elmére.
A természeti környezethez tartozó esőtől, hidegtől sem riadunk el, hiszen egy szemerkélő eső csak fokozza a kihívásokat, de azért mindig biztosítunk fedett helyszínt is a programoknak.
Miért is ilyen feszített a program?
A programot percre pontosan állítjuk össze, minden feladatnak megvan a maga helye és szerepe. Előfordult már azonban sokszor, hogy ettől el kellett térnünk, és az előre eltervezett programon rugalmasan változtatnunk kellett. Alapvetően olyan úgynevezett jégtörő játékokkal indulunk, amelyek jó hangulatot teremtenek, segítenek megismerkedni majd fokozatosan mélyítjük a feladatokat érzelmi és kihívási szinten is, természetesen az előre megfogalmazott célnak megfelelően. Szeretjük, ha ez a cél kimondásra is kerül, valamint ha az együttműködési szabályokat is közösen fogalmazzuk meg (de erről is egy következő posztban olvashattok majd bővebben, mert igen fontos témának érezzük - az egyik tanári tréningünkön az erről való beszélgetésre meglepően nagy igény volt).
Általában a diákoktól mindig kapunk arra vonatkozó visszajelzést, hogy kevés volt a szabadidő, és sok volt a beszélgetés. Bevalljuk őszintén, ezt nem bánjuk, mert tudjuk, hogy igazán konstruktív és hasznos volt az együtt töltött idő. Természetesen nem vagyunk hajcsárok, jut azért bőven idő a kötetlen beszélgetésekre, focizásra, zenehallgatásra, hiszen tudjuk, hogy az ingerek, élmények feldolgozásához az is nagyon fontos, csakúgy mint a közös élmények szabad megtapasztalása. Sőt, kifejezetten örülünk, amikor azt látjuk - és ez nem egyszer fordult már elő - hogy szabadidőben is együtt maradnak a diákok, és akár olyanokkal is beszélgetnek, akikkel korábban ezt nem tették.
Miért fontos a visszajelzés és az utánkövetés?
A programok végén mindig kérünk visszajelzést a diákoktól és az osztályfőnöktől is. Amellett, hogy ez fejlődési lehetőség számunkra és hasznos a programjaink további csiszolása érdekében, nagyon kíváncsian is olvassuk ezeket mindig. Másrészt viszont a diákok a velünk töltött idő alatt többször kapnak egymástól és akár tőlünk is visszajelzéseket a viselkedésükre, jelenlétükre vonatkozóan és fontosnak tartjuk felvállalni, hogy hiába vagyunk pszichológusok, meg felnőttek, meg most már tapasztaltak, de mi is emberek vagyunk és tudunk hibázni. Azt valljuk, hogy ennek a felvállalása jó minta.
Az utánkövetéses, záró interjú a pedagógussal pedig a fent említett célok mellett azt is szolgálja, hogy teret és lehetőséget teremtsünk arra, hogy amit az együtt töltött idő alatt nem sikerült átbeszélni, pótoljuk. Ezen felül, elsősorban ilyenkor értesülünk az osztályban bekövetkező változásokról, az idő közben felmerült kérdésekre pedig közösen keressünk válaszokat.
Ha úgy érzed, hogy nem tudtunk minden kérdésedre választ adni, keress minket bizalommal elérhetőségeink egyikén!