Hogy jobban megérthessétek, milyen is egy program velünk, néhány korábban velünk tartó osztállyal átélt történéseken keresztül mesélünk.
Kezdjük az elején: az előkészítő szakasz
A megkeresést általában az osztályfőnökök szokták megtenni, de volt olyan diák érdeklődőnk is, aki társaival iskolai feladatba kapta, hogy prezentáljanak osztálykirándulási lehetőségeket. Ilyenkor minden esetben több ajánlatot adunk ki, hogy az osztály ki tudja választani, ami árban, helyszínben, hangulatban a legközelebb áll hozzájuk. Mindig igyekszünk olyan helyszíneket találni, amelyek a lehető legközelebb vannak a természethez, és valamiért különlegesek.
Ezután kezdődik egy hosszabb előkészítő szakasz, amikor igyekszünk minél jobban megismerni az adott közösséget. Az osztályfőnökkel, csoportvezetővel egy hosszabb interjú keretében beszélgetünk a közösségről, az egyes tagokról, nehézségeikről, erősségeikről, valamint közösen meghatározzuk az elérendő célt. Sokféle problémával találkoztunk már, amelyben megoldási lehetőségeket, segítséget kértek pedagógusok. Ilyen volt - a teljesség igénye nélkül - az erős klikkesedés, összevonás utáni osztályközösség építés, gyerekek közötti agresszív kommunikáció, kirekesztés, bullying. De volt dolgunk magas teljesítmény elvárásokkal küzdő csoporttal és az "iskola legrosszabb osztályával" is. Igyekeztünk felelősség vállalás hiányán is változtatni, valamint a pedagógus osztállyal való viszonyának javításán is dolgoztunk már.
Az osztályfőnök mellett, a diákok véleményére is nagyon kíváncsiak vagyunk, ezért mindig készítünk egy kérdőívet, amelyben sokféle dologról kérdezzük őket, és bíztatjuk, hogy ők is nyugodtan vegyék fel velünk a kapcsolatot. Egyszer volt is egy olyan közösség, akik az osztályfőnökükön keresztül küldtek nekünk is kérdéssort, jól megizzadtunk, mire kész lettünk a válasszal… :)
Az így kialakult képre alapozva ülünk neki az együtt töltött idő legprecízebb kidolgozásának. (Az alap outdoor programon kívül "esőprogramot" is összeállítunk rossz idő esetére, hogy semmi akadály ne gördülhessen elénk.) Figyelembe vesszük a diákokkal felvett szociometria eredményeit a csoportalakításoknál, és az egyéni szükségleteket a különféle feladatoknál. A gondosan felépített programot szeretjük egy úgynevezett programrácson is megjeleníteni - még ha sokszor csak sejtelmesen is - és vázolni a csoportnak, hogy mikor mire számíthatnak. Bár ezt mindig előre jelezzük, gyakran okozunk meglepetést azzal, hogy a napjuk nagy részét lefedjük feladatokkal, játékokkal. De természetesen történt olyan, hogy nagy rugalmasságra volt szükségünk, és a program jelentős részét át kellett szerveznünk annak érdekében, hogy például az egész nap focizni kívánó fiúk is bevonódjanak.
Jöjjön a látványos szakasz: az élmények
Aztán az egyik legizgalmasabb rész következik, amikor megérkezik a csoport, és élőben is találkozhatunk. A közös munkát általában ismerkedő, jégtörő, többszörösen már "dedósnak" titulált játékokkal kezdjük, amik aztán mindig hatalmas nevetésbe torkollnak, megalapozva a jó hangulatot. Ezután fokozatosan jönnek a mélyebb, összetettebb feladatok, amelyeket megbeszélés, feldolgozás követ.
Fontos programpont szokott lenni az első szakaszban a közös szabályok lefektetése, valamint annak a kimondása, hogy minek az elérésére törekszünk. Gyakran meglepetést okoz a résztvevőknek, hogy ilyen nyílt lapokkal játszunk.
Az együtt töltött idő alatt minden esetben az élménypedagógia elveit követve (amiről még egy későbbi posztban bővebben is lesz szó, nem szükséges feltúrni érte a netet...) olyan feladatokat, játékokat kap a társaság, amelyek a kijelölt problémának megfelelően illeszkednek az osztályhoz. Például volt egy osztály, akik között nehezen választódott ki a vezető, és - részben ebből fakadóan - a csapat problémamegoldó készségei elég gyatrák voltak. Jó volt hallani azokat a visszajelzéseket a feldolgozó beszélgetések során, amikor rácsodálkoztak a diákok, hogy X, és Y milyen jó gondolatokkal rendelkezik, és egy későbbi feladat során, már külön szót adtak nekik, hogy meghallgassák az ötleteiket a megoldás keresés érdekében. Többször állítjuk nehezebb kihívások elé a csoportokat, amelyek időnként kivitelezhetetlennek tűnnek. Néha előfordul, hogy tényleg nem tudják megoldani a feladatot, de ezek a legtanulságosabb helyzetek. Időnként azonban minket is meglepnek az eredmények. Ilyen volt, amikor egy 15 évesekből álló csoport 10 percet adott magának egy feladat végrehajtásához, amely korábbi tapasztalataink alapján felnőtteknek is minimum 20 percet igényelt. Tőlük korábban soha nem látott összefogással és csapatmunkával, valamint teljesítményre való koncentrációval azonban 7 perc alatt sikerült nekik kivitelezni ezt a feladatot. Emlékszünk a saját döbbenetünkre. Tanítanak minket is!
Ha együtt töltjük az estét, azok mindig külön izgalmasak, valahogy az éjszaka hangulata egy egészen más működést hoz ki mindenkiből egyéni és csoportos szinten is. Így volt lehetséges, hogy egy teljesen elcsigázott, fáradt társaság, akiket még megkínáltunk egy éjszakai túra lehetőséggel felvillanyozódva, teljes csapatként tartott velünk. Vagy egy másik esetben az a közösség lepett meg minket, akikkel egész nap azért küzdöttünk, hogy hallgassák meg egymást, ekkor mutatták meg, hogy miként tudtak órákon keresztül csendben, felszólítás nélkül egymásra figyelni.
A közös munkát általában visszajelzéssel, búcsúval zárjuk le, amikor lehetőséget biztosítunk, hogy mindenki végiggondolja önmaga és a közösség számára is, hogy mi történt vele, mit kapott az együtt töltött idő során. Sok szép gondolat születik meg ekkor is, egy diák így fogalmazta meg ezt egyszer: "Összehoz, bátorít, bizalmat ad, biztonságot biztosít és egy életre szól."
Végezetül: a lezárás
Azonban a közös munkának itt még nincs vége, hiszen a búcsúzás után pár héttel újra beszélünk az osztályfőnökkel, akinek mi is visszajelzést tudunk adni (bár az együtt töltött idő alatt is igyekszünk sok mindent átbeszélni), és őt is kérdezzük, hogy mi történt a csoporttal azóta. Az egyik számunkra sokat eláruló helyzet az volt, amikor egy tanárnő elárulta, hogy a kirándulás utáni hétfőn nem lehetett órát tartani az osztályban, mert minden pedagógusnak a közös élményekről meséltek a gyerekek. Sokszor mesélik, hogy kikerültek a közösen elkészített dolgok az osztályterembe, és a megszerzett tapasztalatokat kezdik beépíteni a hétköznapokba is.
Nagy vonalakban ilyen egy velünk töltött program, de persze látjuk és valljuk is, hogy minden közösség egyedi és sokszínű, így nincs két egyforma helyzet, és mi ezt is nagyon szeretjük!