Bemutatkozunk, mert elindítjuk a blogot.
Elindítjuk a blogot, hogy bemutatkozzunk.

Mit is csinál két pszichológus/tréner, amikor azt mondják, hogy "élménypedagógia alapú programokat szerveznek kamaszoknak"? Most akkor pszichológusok vagy trénerek? Egyáltalán mit jelent az, hogy élménypedagógia alapú program? Mit csináltak eddig, és mi várható még? Miért pont kamaszokkal foglalkoznak?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolása miatt gondolkoztunk először azon, hogy blogot írunk.

Az elmúlt években fantasztikus és kimondottan tanulságos élményekben volt részünk nekünk is és a résztvevőknek is a programjaink során. Ezekről egyrészt nagyon szeretünk mesélni. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a tapasztalataink megosztása szakmai segítséget jelenthet pedagógusoknak és szülőknek egyaránt. Hiszen egy aktuális, árnyalt képünk van a kamaszokról, a mai magyar oktatásról (és itt a mindennapi munkára gondolunk, amennyire lehet politikától függetlenül!), amelyhez segítséget szeretnénk nyújtani.

Ezért ezekben a cikkekben igyekszünk olyan témákat összegyűjteni, amelyek valamilyen szempontból többet árulnak el arról, hogy mit is tapasztalunk, milyen problémákkal találkozunk ezzel a korosztállyal foglalkozva. Lesz itt bőven szó az élménypedagógiáról, tapasztalati tanulásról és nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat szintjén is, hiszen pszichológusként látjuk a könyvek mögötti valóságot is a munkánknak, programjainknak köszönhetően.

Azért, hogy a hivatalos bemutatkozón (ami itt olvasható) túl kicsit jobban minket is megismerjetek összeállítottunk magunknak is egy rövid kérdőívet. Ehhez a háttér információ, hogy amikor a programjainkra készülve felvesszük a kapcsolatot a diákokkal, hasonló kérdéseket (is) teszünk fel nekik. És hihetetlenül kreatív, megdöbbentően őszinte válaszokat szoktunk kapni.

Lássuk tehát a kérdéseket és a válaszainkat:

Mi a kedvenc memofaktúrás élményed, miért szereted ezt csinálni?
Bella:

"Számomra a legizgalmasabb a programokban, amikor az előzetes beszélgetések, kérdőíves felmérések után végre személyesen is találkozhatunk a résztvevőkkel, és az együtt töltött idő alatt még jobban megismerhetjük őket. A szomorú búcsúzásnál pedig nekem az segít, hogy remélem, a résztvevők olyan élményekhez jutottak, amit magukkal vihetnek majd az életre."

Kata:

"Az első osztálykirándulásaink egyikén a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy az este meggyújtott tüzet reggelig őrizzék, nehogy elaludjon. Párokban óránként váltották egymás, és ők maguk oszthatták be, kivel szeretnének párban lenni. A beosztásnál az egyik lány kimondottan úgy választott, hogy egy olyan társával legyen együtt, akit a legkevésbé ismer, hiszen azt tanulta ezen a napon, hogy ez is egy komfort zónán kívüli helyzet, amiből tanulni, gazdagodni lehet. Az ő példáját többen követték, és utólag elmondták, sokat jelentett számukra, és az osztályközösség számára ez a lehetőség."

Meséld el egy komfort zónán kívüli élményedet - egy olyan élményedet, amely kihívást jelentett számodra!
Bella:

"Egy korábbi élményem jutott most eszembe, amikor én voltam 17 éves, és még fogalmam sem volt a komfort zóna elméletről. Az első autóvezetős órán szorongásomban be akartam ülni az anyós ülésre utasként, aztán a volán mögött végigizgultam az órát, meg a következő párat. Ma már az egyik kikapcsolódást jelentő helyzet, ha vezethetek, vagy amikor rally autózhattam..."

Kata:

"Három évvel ezelőtt a Balaton-átúszás előtt egy nappal úgy döntöttem, átúszom ezt a nagy tavat. Szoktam néha úszni, de ilyen hosszan soha. Arra, hogy ez mekkora távot is jelent, akkor döbbentem rá, amikor a komppal vittek át minket Boglárról Révfülöpre, hogy onnan úszva menjünk vissza. Elképesztően izgultam, kis híján visszafordultam, elbizonytalanodtam, hogy ez egy jó döntés volt-e, és hogy meg tudom-e csinálni egyáltalán. Csak sodródtam az eseményekkel, és egyszer csak a vízben találtam magam. Nagyon lassan haladtam a hajók mellett, minden kitartásomra szükségem volt, hogy végig csináljam. Amikor 3 óra monoton úszás után sétáltam az alacsony vízben a part felé, szinte el sem hittem, hogy sikerült. Emlékszem, büszke voltam magamra, és azóta is gyakran idézem fel ezt a napot - kifejezetten olyankor, amikor kitartásra van szükségem."

Mit mutatnál meg egy UFÓ-nak?
Bella:

"Egy UFÓ-nak egészen biztos az emberi kapcsolatokat, pozitív, megerősítő érzéseket mutatnám meg, például amikor két egymást szerető ember újra látja egymást hosszú idő után."

Kata:

"Hogy milyen érzés egy kórusban énekelni sok-sok emberrel együtt."

Ennyit rólunk dióhéjban.

Ha a legközelebbi posztunk megjelenéséről első kézből szeretnétek értesülni, kedveljétek a Facebook oldalunkat, vagy irtakozzatok fel a hírlevelünkre.